Alexandre Millerand

Alexandre Millerand
Franciaország elnöke
Andorra társhercege
Hivatali idő
1920. szeptember 13. – 1924. június 11.
ElődPaul Deschanel
UtódGaston Doumergue
Franciaország 54. miniszterelnöke
Hivatali idő
1920. január 20. – 1920. szeptember 24.
ElődGeorges Clemenceau
UtódGeorges Leygues
Született1859. február 10.
Párizs
Elhunyt1943. április 7. (84 évesen)
Versailles
SírhelyPassyi temető
PártLigue républicaine nationale
HázastársaJeanne Millerand (1898. október 26. – 1943. április 7.)
GyermekeiJacques Millerand
Foglalkozás
Iskolái
  • Párizsi Egyetem jogi kara
  • Lycée Louis-le-Grand
  • Lycée Michelet, Vanves
Díjak
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Order of the White Eagle (1921. július 13.)
  • Grand Cross of the Royal Order of Cambodia
  • Grand cross of the Order of the Dragon of Annam
  • Order of the Star of Anjouan
  • Grand Cross of the Order of Nichan el Anouar
  • Royal Order of the Seraphim
  • Collar of the Order of Charles III (1920)
  • Concours général
  • Knight of the Order of the Elephant (1920)
  • Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1920)
Alexandre Millerand aláírása
Alexandre Millerand aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Millerand témájú médiaállományokat.

Alexandre Millerand (Párizs, 1859. február 10. – Versailles, 1943. április 7.) francia jogász, államfő, a Harmadik Köztársaság 54. miniszterelnöke volt. Elnökként, alkotmánymódosítással akarta elérni az elnöki jogkör kiterjesztését. Az ő miniszterelnöksége alatt íratták alá a magyar féllel a trianoni békeszerződést. Millerand kísérőlevele, amely sok illúzióra, félreértésre és félremagyarázásra adott okot, felcsillantotta az ultimátumszerű békeszerződés esetleges revíziójának lehetőségét.

Élete

Alexandre Millerand 1859. február 10-én született Párizsban. Jogi tanulmányokat végzett, majd 1885-ben szocialista politikusként a képviselőház tagjává választották. Hamarosan a szocialista baloldal vezető egyénisége lett és 1896-ig a baloldali La Petite République szerkesztője volt. 1899-ben kereskedelmi miniszterként René Waldeck-Rousseau kormányának tagja lett és kereskedelmen, a kereskedelmi hajózáson, az oktatási költségeken, a postarendszeren és a munkásosztály életkörülményein igyekezett javítani.[1]

1909-ben Aristide Briand első kormányának közmunkaügyi minisztere lett. Elsőként az állami vasutat szervezte újjá. 1910 októberében Briand miniszterelnökkel együtt bevetette a katonaságot a vasúti sztrájk elfojtása céljából. 1912-ben Raymond Poincaré miniszterelnöksége alatt kinevezték hadügyminiszternek. Ebben a tisztségben újjászervezte a katonai felsővezetést és a katonai repülésnek meghatározott státuszt adott. A hadügyminiszteri pozíciót René Viviani kormányzása alatt is megtartotta, egészen az 1915 októberében bekövetkező lemondásáig. 1918-ban Szellemi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagjává választották.[1]

1920 januárjában, Georges Clemenceau lemondása után Millerand alakított kormányt, amelyben egyszerre volt miniszterelnök és külügyminiszter is. Legfőbb feladata a versailles-i békeszerződés betartatása volt. 1920 májusában megakadályozta a sztrájkok formájában jelentkező forradalmi szerveződések létrejöttét. Emellett fegyverszállítmányokat küldött a lengyel félnek a lengyel–szovjet háborúban. 1920 szeptemberében Paul Deschanel elnök egészségügyi okokból lemondásra kényszerült. Utódja Millerand lett, aki ekkor a mérsékelt jobboldali Bloc National nevű koalíció vezetője volt.[1]

Millerand már a jelöltsége idején sem titkolta, hogy az alkotmány módosításával ki akarja terjeszteni az elnöki jogkört. Ezen elképzelése miatt azonban ellentétbe került a radikális és szocialista többséggel, amely Cartel des Gauches néven sikeresnek bizonyult az 1924 májusi választásokon. A baloldali többség keményen bírálta az új elnököt, mivel ő nyíltan a konzervatívokat támogatta. Ennek következtében nem sikerült kormányt alakítania és lemondásra kényszerült. 1927-től 1940-ig másodlagos szerepet játszott a francia szenátusban. Jelentősebb, publikált művei közé tartozik a Le Socialisme réformiste (1903) és a Pour la défense nationale (1913). 1943. április 7-én hunyt el Versailles-ban.[1]

Szerepe a trianoni békeszerződésben

Bővebben: Millerand-féle kísérőlevél

Az első világháborút Magyarország vesztesként fejezte be. Az antant a háborút követően a Magyar Királyság feldarabolása mellett döntött. Millerand miniszterelnök 1920 februárjában való hatalomra jutása után a magyar-francia kapcsolatok némileg javultak. Millerand a tervezett trianoni békeszerződés ellensúlyozására gazdasági és politikai támogatást kívánt nyújtani Magyarországnak, mivel felfogta, hogy enélkül elképzelhetetlen a térség stabilitása. A magyar területi veszteségeket illetően azonban végül hajthatatlan maradt.

Az ultimátumszerű békeszerződést kísérőlevelekkel adták át. A magyar félnek 1920. május 6-án átadott, Millerand által aláírt kísérőlevél elvi fejtegetéseket is tartalmazott és sok illúzióra, félreértésre és félremagyarázásra adott okot. A trianoni rendezés igazságtalansága nyilvánvaló volt az antant előtt is, hiszen a sokat hangoztatott népek önrendelkezése szerinti felosztást (etnikai elv) a magyar félnél teljesen figyelmen kívül hagyták. A dokumentum első fele a magyarság „felelősségéről” beszélt az első világháború kitörését illetően, ugyanakkor a levélben kilátásba helyezték a későbbi határ-kiigazítási lehetőségeket. Ezzel felcsillantották a magyar fél előtt egy esetleges revízió lehetőségét, amely megkönnyítette a trianoni békeszerződés ratifikálását.[2][3][4]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d Encyclopedia Britannica:Alexandre Millerand (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)
  2. ↑ A brennbergi „Ilona akna” elvesztése, Honismeret, 2000/3. szám (magyar nyelven). [2008. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 30.)
  3. ↑ Bencsik, Gábor. Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 105. o. (2004). ISBN 963 855285 9 
  4. ↑ War and Society in East Central Europe Vol. VI, Essays on World War I:Total War and Peacemaking, A Case Study on Trianon (Magda Adam:France and Hungary at the Beginning of the 1920's (angol nyelven). [2011. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 30.)

Források

Kapcsolódó szócikk