Perényi Zsigmond (politikus)

Perényi Zsigmond
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1919. augusztus 15.szeptember 11.
Előd Samassa Adolf
Utód Beniczky Ödön
A Magyar Királyság Felsőházának elnöke
Hivatali idő
1943. október 23.1944. november 3.
Előd Széchényi Bertalan
Utód Rátz Jenő

Született 1870. november 25.
Pest
Elhunyt1946. március 18. (75 évesen)
Budapest[1]
Párt

Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Perényi Zsigmond témájú médiaállományokat.
Váci utca 38. Országos Tiszti Kaszinó. A felvétel 1934. március 19-én készült Percy Thomas Etherton ezredes előadása alkalmával, melyet a Mount Everest átrepüléséről tartott. Balról 1. Boér Elek egyetemi tanár, 2. Paikert Alajos múzeumigazgató, 3. báró Villani Lajos diplomata, 4. Dr. Cholnoky Jenő földrajztudós, 5. Lukács György jogász, miniszter, 6. József főherceg, 7. P. T. Etherton ezredes, 9. báró Perényi Zsigmond politikus, koronaőr. Jobbról 1. Auguszta főhercegasszony, 2. Horthy Miklós kormányzó, 4. Magdolna főhercegnő.

Perényi Zsigmond báró (Pest, 1870. november 25.Budapest, 1946. március 18.) magyar politikus, Friedrich István kormányának belügyminisztere,[2] Máramaros vármegye főispánja. Azonos nevű apja és nagyapja is politikus volt, ahogy a Perényi családban ez szinte hagyománynak számított.

Élete

Ifjúsága

Politikusként

Politikai pályafutását megyei tisztviselőként kezdte. 1903-tól 1913-ig Máramaros vármegye főispánja, ezt követően a második Tisza-kormány belügyi államtitkára (1913. július 3.1917. június 10.). A Tanácsköztársaság idején, mint az ellenforradalmi mozgalmak egyik vezetőjét letartóztatták és bíróság elé állították, azonban 1919 augusztusában kiszabadult.[3] A Friedrich-kormányban belügyminiszter 1919. augusztus 1527. között. 1921-től az Országos Közművelődési Tanács elnöke.[4]

A frankhamisítási botrány egyik főszereplője. 1927-től 1933-ig a komáromi, majd a szepsi kerület országgyűlési képviselője, mandátumáról 1933-ban mondott le,[3] amikor koronaőrré választották (1933. július 12.1946. március 18.). 1939. április 28-ától 1940. szeptember 12-éig Kárpátalja kormányzói biztosa volt. Mint koronaőr hivatalból a felsőház tagja, később második alelnöke 1939. június 15. és 1943. október 23. között, majd felsőházi elnök 1943. október 23. és 1944. november 3. között. Felsőházi elnökségéről tüntetőleg mondott le, a nyilas hatalomátvételt követően.[5]

Jegyzetek

  1. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  2. Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 10. köt., Szent István Társulat, Budapest, 2005. 834. p.
  3. a b mek.oszk.hu
  4. Bölönyi József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848-2004. V., bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 415. p.
  5. Bölönyi J.–Hubai L.: i. m. 415. p.

Források

  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 309-312. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

Előző miniszter
Samassa Adolf államtitkár,
megbízva a minisztérium vezetésével
1919. augusztus 7.augusztus 15.

belügyminiszter

1919. augusztus 15.augusztus 27.

Következő miniszter
Friedrich István,
mint kormányfő
1919. augusztus 27.szeptember 11.