Jugoszlávia himnusza
A „Hej, Sloveni” az egykori Jugoszlávia himnusza volt.
Eredetek
A „Hej, Sloveni” című himnuszt eredetileg a pánszlávizmus ihlette. Szövegét Samuel Tomášik szlovák pap, költő és történész írta 1834-ben Prágában, szlovák nyelven, „Hej, Slováci” címmel. Saját bevallása szerint[1] az indította a himnusz megírására, hogy Prága utcáin gyakrabban hallott német szót, mint cseh beszélgetést. Tomášik egy általa korábbról ismert régi lengyel dalt vett alapul: „-{Jeszcze Polska nie zginęła, póki my żyjemy}-” Tomášik hamarosan megváltoztatta a szövegben szereplő nemzetnevet, hogy a dal ne csak saját népére, hanem minden szláv nemzetre vonatkozhasson. A lengyel himnusznak is ugyanez a dallama, de az gyorsabb.[forrás?]
A dal gyorsan terjedt nyomtatásban, különösen az Osztrák–Magyar Monarchia területén élő szlávok körében és a pánszláv mozgalom nem hivatalos himnuszává vált. Az első világháborúban egymás ellen fordított szláv katonák gyakran énekelték egymás felismerése és a testvéri vérontás elkerülése végett. Az átállók és hadifoglyok tovább terjesztették Oroszország és Szerbia, valamint a Balkán déli részei felé is.
Himnusszá válás
Mivel az Első Jugoszlávia (1918–1941) kombinált, a szerb („Bože pravde”, magyarul: „Az igazság istene”), a horvát („Lijepa naša domovino”, magyarul: „Szép hazánk”) és a szlovén („Napred, zastavo slave”, magyarul: „Előre, dicsőség zászlaja”) nemzeti himnuszokból álló himnuszában számos, a királyra és a királyságra vonatkozó kitétel szerepelt, a Josip Broz Tito vezette partizán mozgalom másik himnuszt keresett. Az AVNOJ (Jugoszláv Antifasiszta Népfelszabadító Tanács) első és második ülésszakán 1941-ben és 1943-ban a „Hej, Sloveni”-t énekelték himnusz gyanánt.
A Második (titói) Jugoszlávia megalakítása után a „Hej, Sloveni” hivatalos döntés nélkül is az ország himnusza lett. A hatalom ugyan évtizedekig keresett egy megfelelőbb dalt, hogy a pánszláv mozgalom helyett a testvériség-egység politikáját éltesse, de több sikertelen pályázat után, 1977-ben mégiscsak a „Hej, Sloveni”-t nyilvánította hivatalosan is a föderáció himnuszává.
Jugoszlávia 1991/92-es széthullásával a Szerbiából és Montenegróból álló kéttagú föderáció először megtartotta himnuszának. Montenegró kiválása után, 2006-ban azonban mindkét köztársaság új himnuszt választott magának, azaz mindegyik visszatért történelmi himnuszához: Szerbia a „Bože pravde”-hoz, Montenegró pedig az „Oj, svijetla majska zoro” (magyarul: „Ó, ragyogó májusi hajnal”) c. nemzeti dalhoz.
Szövegek[2]
| Szerb, latin betűkkel | Szerb, cirill betűkkel | Horvát | Szlovén | Macedón | Magyar nyersfordítás |
|---|---|---|---|---|---|
| Hej, Sloveni, jošte živi duh naših dedova, Živi, živi duh slovenski Nek se sada i nad nama Mi stojimo postojano |
Хеј Слoвени, јоште живи Дух наших дедова Живи, живи дух слoвенски Нек' се сада и над нама Ми стојимо постојано |
Hej Slaveni, još te živi Riječ naših djedova Živi, živi duh slavenski Nek se sada i nad nama Mi stojimo postojano |
Hej Slovani, naša reč Živi, živi, duh slovanski, Naj tedaj nad nami Bratje, mi stojimo trdno |
Еј, Словени, жив е тука Жив е вечно, жив е духот Пустошејќи, нека бура Стоиме на стамен-прагот |
Hej, szlávok, él még mindenütt nagyapáink szelleme, Él hát, él hát, a szláv szellem, Hasítson szét most felettünk Mi csak állunk itt szilárdan, |
Jegyzetek
- ↑ Samuel Tomášik naplója, 1834. november 2.
- ↑ Előadott változat horvát és szerb szöveggel
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Хеј, Словени című szerb Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
