1985-ös Formula–1 világbajnokság

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

1985-ös FIA Formula–1 világbajnokság
Michele Alboreto a második lett az évben Prost mögött
Egyéni világbajnok
Alain Prost	73
Konstruktőri világbajnok
McLaren	90
← 1984 1986 →

Az 1985-ös Formula–1-es szezon volt a 36. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1985. április 7-étől november 3-áig tartott.

Nigel Mansell a Williams, Ayrton Senna a Lotus csapathoz szerződött, utóbbi megszerezte első pole-pozícióját és győzelmét az esős portugál nagydíjon. A francia nagydíjon Nelson Piquet nyert, 1957 óta ez volt az első győzelme a Pirelli abroncsoknak. Bemutatkozott a teljesen átépített Nürburgring és az ausztrál nagydíj az adelaide-i utcai pályával. Elbúcsúzott a versenynaptártól a holland nagydíj, amelyen az idény végén visszavonuló Niki Lauda élete utolsó futamgyőzelmét szerezte. Az egyéni vb-t pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt.^[1] A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.^[1]

Összefoglaló

Ekkor kezdődött Ayrton Senna karrierjének felfelé ívelése, Nigel Mansell is ekkor aratta első futamgyőzelmét, Alain Prost megszerezte első világbajnoki címét a négyből, Keke Rosberg pedig csúcsot döntött, mert karrierje során az összes utcai pályán képes volt nyerni, amely csak szerepelt a naptárban. Elbúcsúzott viszont az idény végén az Alfa Romeo (noha már három éve nem voltak igazi gyári csapat) és a Renault is, valamint Niki Lauda is visszavonult. Néhány versenypályát is elbúcsúztattak, néhányat pedig átépítettek.

Az idény ismét a McLaren-TAG csapat sikereiről szólt. Miután 1983-ban elvesztette Nelson Piquet-vel szemben, 1984-ben pedig mindössze fél ponttal maradt le róla csapattársa, Niki Lauda ellenében, Alain Prost végre megszerezte első világbajnoki címét, 23 pontos előnnyel. Előző éveiben meglehetősen balszerencsés volt (hiszen mindig úgy maradt alul, hogy több futamot nyert riválisánál), ezúttal viszont sikerrel járt. Niki Lauda az idény végén visszavonult, de ebben az évben már nem tudta hozni korábbi eredményeit: mindössze egyszer győzött.

A pontversenyt hosszú ideig a ferraris Michele Alboreto vezette, akinek ez volt a legjobb Formula–1-es szezonja. Két futamot nyert, nyolcszor pedig dobogóra állhatott, a szezon második felében azonban teljesítménye gyengült, ahogy megjelentek az újabb riválisok. Köztük volt Ayrton Senna és Nigel Mansell, mindketten első győzelmüket aratták ebben az idényben. Senna éppen Mansell helyére került a Lotushoz, amely jó döntésnek tűnt, ám Mansell a Williamshez igazolt, és bizonyította, hogy a lotusos csapatfőnök, Peter Warr, helytelenül ítélte meg őt.

Mansell csapattársa, a finn Keke Rosberg is nagyon gyors volt: a brit nagydíj során új körrekordot állított fel, amelynek különlegessége, hogy ő volt az első, aki 160 mérföld/óra (257 km/h) feletti átlagsebességet ért el gyors körön. A világbajnokságban mégis csak harmadik helyezett lett, mert nem tudta felvenni a megbízhatóság terén a versenyt Prost-tal.

A másfél literes turbómotorok ebben az idényben már általánosak lettek, s ezzel eltűntek a 3 literes Cosworth-szívómotorok. Ekkoriban voltak a legerősebbek az autók: a Renault különlegesen áttervezett motorja 1150 lóerős teljesítményre volt képes. Hogy ezt kordában tartsák, az üzemanyag-szabályokon is szigorítottak. Az idény során az üzemanyaggal való trükközés létfontosságúvá vált: Ayrton Sernna Imolában a kiürült tank miatt állt ki vezető helyről, de Prostot is diszkvalifikálták ugyanezen a futamon túl kicsi súly miatt. Így Elio De Angelis élete második, és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta.

Ebben az évben tért vissza a versenynaptárba a belga nagydíj is Spa-Francorchamps-ba, miután az előző idényben Zolderben rendezték meg. Bár lerövidítették a korábbi 13-14 kilométerről, még így is nagy kihívást jelentett, ráadásul későbbre halasztották a megrendezését, mert az új aszfaltréteg a nyári melegben egyszerűen megolvadt.

A holland nagydíj, amely ekkor került ki a versenynaptárból, az utolsó futam volt Stefan Bellof számára, aki Spában életét vesztette egy World Endurance Championship-futamon. Bár Bellof 1984-ben megnyerte a bajnokságot a Rothmans-Porsche csapatával, és a Formula–1-be igazolt, egy-egy futamon elindult a Brun csapat színeiben egy Porsche 956-ossal. Bellof egy feltörekvő tehetség volt, állítólag a Ferrari leszerződtete volna 1986-ra. Néhány héttel később Manfred Winkelhock is meghalt Kanadában, ugyancsak egy WEC-futamon.

Ebben az évben rendezték meg először az ausztrál nagydíjat, Adelaide-ben, mint a szezon utolsó versenyét.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
405	brazil nagydíj	Április 7.	Jacarepaguá	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
406	portugál nagydíj	Április 21.	Estoril	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
407	San Marinó-i nagydíj	Május 5.	Imola	Elio de Angelis	Lotus-Renault	Összefoglaló
408	monacói nagydíj	Május 19.	Monaco	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
409	kanadai nagydíj	Június 16.	Circuit Gilles Villeneuve	Michele Alboreto	Ferrari	Összefoglaló
410	kelet-amerikai nagydíj	Június 23.	Detroit	Keke Rosberg	Williams-Honda	Összefoglaló
411	francia nagydíj	Július 7.	Paul Ricard	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
412	brit nagydíj	Július 21.	Silverstone	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
413	német nagydíj	Augusztus 4.	Nürburgring	Michele Alboreto	Ferrari	Összefoglaló
414	osztrák nagydíj	Augusztus 18.	Österreichring	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
415	holland nagydíj	Augusztus 25.	Zandvoort	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
416	olasz nagydíj	Szeptember 8.	Monza	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
417	belga nagydíj	Szeptember 15.	Spa-Francorchamps	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
418	európai nagydíj	Október 6.	Brands Hatch	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
419	dél-afrikai nagydíj	Október 19.	Kyalami	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
420	ausztrál nagydíj	November 3.	Adelaide	Keke Rosberg	Williams-Honda	Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	Versenyző	BRA	POR	SMR	MON	CAN	USE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	Pont
1	Alain Prost	1	Ki	Kiz	1	3	Ki	3	1	2	1	2	1	3	4	3	Ki	73 (76)
2	Michele Alboreto	2	2	Ki	2	1	3	Ki	2	1	3	4	13	Ki	Ki	Ki	Ki	53
3	Keke Rosberg	Ki	Ki	Ki	8	4	1	2	Ki	12	Ki	Ki	Ki	4	3	2	1	40
4	Ayrton Senna	Ki	1	7	Ki	16	Ki	Ki	10	Ki	2	3	3	1	2	Ki	Ki	38
5	Elio de Angelis	3	4	1	3	5	5	5	HN	Ki	5	5	6	Ki	5	Ki	Kiz	33
6	Nigel Mansell	Ki	5	5	7	6	Ki	NI	Ki	6	Ki	6	11	2	1	1	Ki	31
7	Stefan Johansson	7	8	6	Ki	2	2	4	Ki	9	4	Ki	5	Ki	Ki	4	5	26
8	Nelson Piquet	Ki	Ki	8	Ki	Ki	6	1	4	Ki	Ki	8	2	5	Ki	Ki	Ki	21
9	Jacques Laffite	6	Ki	Ki	6	8	12	Ki	3	3	Ki	Ki	Ki	11	Ki		2	16
10	Niki Lauda	Ki	Ki	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	5	Ki	1	Ki			Ki	Ki	14
11	Thierry Boutsen	11	Ki	2	9	9	7	9	Ki	4	8	Ki	9	10	6	6	Ki	11
12	Patrick Tambay	5	3	3	Ki	7	Ki	6	Ki	Ki	10	Ki	7	Ki	12		Ki	11
13	Marc Surer					15	8	8	6	Ki	6	10	4	8	13	Ki	Ki	5
14	Derek Warwick	10	7	10	5	Ki	Ki	7	5	Ki	Ki	Ki	Ki	6	Ki		Ki	5
15	Philippe Streiff												10	9	8	Ki	3	4
16	Stefan Bellof		6	Ki	NK	11	4	13	11	8	7	Ki						4
17	Andrea de Cesaris	Ki	Ki	Ki	4	14	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki						3
18	Ivan Capelli														Ki		4	3
19	René Arnoux	4																3
20	Gerhard Berger	Ki	Ki	Ki	Ki	13	11	Ki	8	7	Ki	9	Ki	7	10	5	6	3
21	Martin Brundle	8	Ki	9	10	12	Ki	Ki	7	10		7	8	13	Ki	7	Ki	0
22	Huub Rothengatter									Ki	9	HN	Ki	HN		Ki	7	0
23	John Watson														7			0
24	Pierluigi Martini	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	12	Ki	Ki	8	0
25	Riccardo Patrese	Ki	Ki	Ki	Ki	10	Ki	11	9	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	9	Ki	Ki	0
26	Eddie Cheever	Ki	Ki	Ki	Ki	17	9	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	0
27	Piercarlo Ghinzani	12	9	HN	NK	Ki	Ki	15	Ki		NI	Ki	NI	Ki	Ki	Ki	Ki	0
28	Philippe Alliot	9	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki			0
29	Jonathan Palmer		Ki	Ki	11			Ki	Ki	Ki	Ki	Ki						0
30	Manfred Winkelhock	13	HN	Ki	NK	Ki	Ki	12	Ki	Ki								0
31	Teo Fabi				Ki	Ki	Ki	14	Ki	Ki	Ki	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	0
—	François Hesnault	Ki	Ki	Ki	NK					Ki								0
—	Alan Jones												Ki		Ki	NI	Ki	0
—	Mauro Baldi	Ki	Ki	Ki														0
—	Christian Danner													Ki	Ki			0
—	Kenny Acheson										Ki							0
Helyezés	Versenyző	BRA	POR	SMR	MON	CAN	USE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Konstruktőr	Model	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogós hely	Pole	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-TAG	MP4/2B	TAG Porsche P01	G	6	12	2	6	90
2	Ferrari	156/85	Ferrari 031	G	2	10	1	2	82
3	Williams-Honda	FW10 FW10B	Honda RA163E	G	4	8	3	4	71
4	Lotus-Renault	97T	Renault EF4B Renault EF15	G	3	9	8	3	71
5	Brabham-BMW	BT54	BMW M12/13	P	1	2	1		26
6	Ligier-Renault	JS25	Renault EF4B	P		4		1	23
7	Renault	RE60 RE60B	Renault EF4B Renault EF15	G		2			16
8	Arrows-BMW	A8	BMW M12/13	G		1			14
9	Tyrrell-Ford	012	Ford DFV	G					4
10	Tyrrell-Renault	014	Renault EF4B Renault EF15	G					3
11	Minardi-Motori Moderni	M85B	Motori Moderni Tipo 615-90	P
12	Alfa Romeo	184T 185T	Alfa Romeo 890T	G
13	RAM-Hart	03	Hart 415T	P
14	Osella-Alfa Romeo	FA1F FA1G	Alfa Romeo 890T	P
15	Toleman-Hart	TG185	Hart 415T	P			1
16	Spirit-Hart	101D	Hart 415T	P
17	Lola-Hart	THL1	Hart 415T	G
18	Minardi-Ford	M85	Ford DFV	P
19	Zakspeed	841	Zakspeed 1500/4	G

Jegyzetek

További információk

• Az 1985-ös szezonról a formula1.com honlapon

A Wikimédia Commons tartalmaz 1985-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.