1988-as Formula–1 világbajnokság

1988-as FIA Formula–1 világbajnokság
Senna a McLarenben a kanadai nagydíjon
Egyéni világbajnok
Ayrton Senna	90
Konstruktőri világbajnok
McLaren	199
← 1987 1989 →

Az 1988-as Formula–1-es szezon volt a 39. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1988. április 3-ától november 13-áig tartott.

A turbókorszak utolsó éve óriási McLaren-fölényt hozott, az Alain Prost, Ayrton Senna versenyzőpáros 16 futamból 15-öt megnyert. Egyedül az olasz nagydíjon fordult elő, hogy nem McLaren autó győzött: Gerhard Berger lett az első, aki Michele Alboretóval hazai pályán kettős győzelmet szerzett a Ferrarinak. Prost ugyan több pontot szerzett, mint Senna, de a pontszámítás sajátosságai miatt (16 verseny eredményéből csak a legjobb 11 számított a végelszámoláskor) mégis Senna lett a világbajnok, mert ő nyolcszor győzött. A harmadik hely a fiatal Gerhard Bergeré lett. A konstruktőrök vb-címét sosem látott, 134 pontos előnnyel nyerte a McLaren a Ferrari előtt. (Ennél nagyobb előnnyel csak a Ferrari tudott győzni, 2004-ben, 143 ponttal.)

A szezon menete

A szezon előtt nagy találgatások kezdődtek: vajon a McLaren a Porsche után sikeres lehet-e a Hondával, tudja-e folytatni a Ferrari 1987 végi sikersorozatát, sikeres lesz-e a Williams a Honda és Nelson Piquet nélkül, és hogy Piquet vajon megvédheti-e címét a Lotus-szal?

Az 1987-ben bevezetett Jim Clark- és Colin Chapman-kupákat eltörölték, ugyanis 1989-től betiltásra kerültek a turbómotorok, és az átmeneti évre nem tervezték külön bajnokság indítását. A tizennyolc induló csapatból tizenkettő (köztük a Williams és a Benetton) próbálkoztak azzal, hogy vagy a Judd CV, vagy a Cosworth DFZ V8-as motorokkal induljanak ebben az évben azért, hogy a következő évre minél jobban fel tudjanak készülni. A DFR (a DFZ-motor alváltozata) volt a legerősebb nem turbómotor, közel 610 lóerő leadására volt képes, az eredeti változat 580 lóerejéhez képest. Hat csapat azonban még mindig a turbómotorok mellett tette le a voksát: a McLaren és a Lotus a 650 lóerős Honda-motort választotta, a Ferrari saját, előző évről továbbfejlesztett 660 lóerős motorját használta, az Arrows 640 lóerős, Megatron névre átkeresztelt átalakított BMW-motorokat, az Osella saját név alatt fejlesztette tovább a régi 700 lóerős nyolchengeres Alfa Romeo 890T motort (noha ez volt mind közül a legerősebb, sajnos megbízhatatlan volt), végül pedig ott volt még a Zakspeed saját, 640 lóerős, négyhengeres turbómotorja.

A turbómotoros csapatok közül csak a McLaren és a Lotus épített teljesen új autót, a többiek az előző évieket fejlesztették tovább. A Honda is átépítette motorjait, hogy megfeleljenek az új szabályoknak (maximum 2,5 bar turbónyomás és 150 liter felhasználható üzemanyag). Ezek a korlátozások csak a turbós csapatokat sújtották, a szívómotoros csapatok 215 liter üzemanyagot használhattak el - mindez a turbók teljesítményének megregulázására irányult.

Ebben az évben mutatkozott be a March csapatnál egy új tervező, aki később megannyi világbajnoki győzelmet alapozott meg: Adrian Newey. Az ő kreálmánya volt a karcsú és aerodinamikailag hatékony March 881-es. Ez a csapat is Judd motort használt (mely egy John Judd által áttervezett Indycar-os Honda-motorblokk volt). A kisebb versenyképességet a Williamsnél a reaktív felfüggesztés alkalmazásával próbálták kompenzálni, míg a Lotus, amely éppen az aktív felfüggesztés úttörője volt, visszatért a hagyományos felfüggesztéshez az autó súlya és végsebessége miatt.

Három új csapat mutatkozott be az idényben: a BMS Scuderia Italia (Dallara kasztnival), a Rial és az EuroBrun, és itt volt még a Coloni, amely az előző idény végén ugrott be. A négy csapatnak összesen öt autója volt (csak az EuroBrun indult két autóval), így a versenyeken résztvevők száma 31-re nőtt. Mivel az időmérő edzéseken legfeljebb 30 autó vehetett részt, így újra bevezették a prekvalifikáció intézményét, amely során péntek reggel az öt új autó számára rendezett megmérettetésen a leggyengébb kiesett az egész hétvégéről. A BMS-csapatnak eleinte nem állt rendelkezésre a kész kasztni, ezért a Brazil Nagydíjon még egy átalakított Formula-3000-es Dallara autóval vágtak neki.

Eltűnt azonban a csapatok névsorából egy impozáns név, a Brabham. 1961 óta először nem indultak futamokon, mert nem tudták pótolni az elvesztett BMW-motorokat, és ezért lekésték a nevezési határidőt. Bernie Ecclestone később eladta az egész csapatot a svájci üzletembernek, Walter Brunnak, aki az EuroBrun csapat mögött is állt, akipedig továbbadta Joachim Luhtinak, hogy 1989-ben újra versenyezhessenek. A Brabham 1987-es 7-es és 8-as rajtszámait nem használta egyik csapat sem.

A szezont megelőző teszteken a Ferrari autói voltak a leggyorsabbak, folytatva előző év végi jó formájukat. Ám hamar kiderült, hogy mindez azért van, mert motorjaikban a turbónyomás nem volt lecsökkentve a szabályok által előírt szintre. Amint ez megtörtént, s amint már az első versenyen is látszott, a Ferrari jóval gyengébben teljesített a Honda motorjainál.

A brazil nagydíjon, Jacarepaguában Ayrton Senna indult a szuzukai balesete óta először versenyző Mansell és Prost előtt. Senna a verseny elején felfüggesztési hiba miatt kiállt a boxba autót cserélni. Kiállása után a 2. helyre jött fel, de az autócseréért kizárták. A leggyorsabb kört autózó Berger második, a Lotus-Hondával versenyző Piquet harmadik lett.

Imolában ismét domináltak a McLaren-Hondák: Senna nyert Prost előtt, a harmadik Piquet már le lett körözve. Mansell a 11. helyről indulva a 40. körben már harmadik volt, de motorhiba miatt kiesett.

Monacóban Senna szerezte meg a pole-t csapattársa, Alain Prost, illetve Gerhard Berger és Alboreto előtt. Berger a rajtnál megelőzte a váltóproblémával küzdő Prostot, aki csak az 54. körben tudta visszaelőzni a Ferrarit. Prost ekkor közel 50 másodperccel Senna mögött volt. A vezető brazil azonban a 67. körben hibázott: a Portier kanyarban a korlátnak ütközött, és kiesett. Prost győzött Berger és Alboreto előtt.

Mexikóban a rajtnál Prost megelőzte az első helyről induló Sennát, és nyert csapattársa előtt, az újabb kettős győzelmet megszerezve. Berger ért fel a harmadik helyre Piquet-vel való csatája után. Mindkét Lotus a turbó meghibásodása miatt kiesett, így Alboreto negyedik lett.

Kanadában Senna sorban az ötödik alkalommal indult az élről, de Prost a rajtnál megelőzte. A 19. körben, amikor utolérték a lekörözendőeket, Senna megelőzte csapattársát a hajtűkanyar előtt és megnyerte a futamot. A harmadik Boutsen már több, mint 50 másodperc hátrányban ért célba.

Detroitban Senna ismét az élről indulva győzött, majdnem 40 másodperc előnnyel. A 4. helyről induló Prost a rajt után Boutsen mögé is visszaesett, de a 6. körben már második volt, Sennát azonban nem tudta utolérni. Berger defekt, Alboreto és Piquet baleset miatt kiesett, így Boutsen lett a harmadik.

A francia nagydíjon, Prost hazai versenyén megszerezte a pole-t Senna előtt. A verseny alatti boxkiállások után a brazil vette át a vezetést, de váltóproblémával küszködött, így Prost utolérte, majd a francia a 61. körben megelőzte a lekörözéseknél, majd győzött. A brazil elveszített néhány sebességet a verseny végén, de így is sikerült a második helyen célba érnie Alboreto, Berger és Piquet előtt.

Silverstone-ban meglepetésre, a két Ferrari után a második sorba McLarenek kerültek: Bergeré lett a pole Alboreto, Senna és Prost előtt. A verseny napján esett, Senna gyorsan megelőzte Alboretót, majd a 14. körben a vezető Bergert is, így győzött a versenyen. Végül egyik Ferrari sem szerzett pontot, Prost pedig autója nehéz kezelhetősége miatt kiállt. Nigel Mansell a 11. pozícióból indulva a 2. helyre jött fel gyenge, szívómotoros Williamsével. Alessandro Nannini (Benetton-Ford) harmadik, Maurício Gugelmin (March-Judd) negyedik lett.

Hockenheimban újra a McLareneké lett az első sor. A verseny előtt esett, de a rajtra már elkezdett száradni a pálya, a slick abroncsokat választó Piquet kivételével mindenki esőgumival rajtolt. A rajtnál Senna megtartotta első helyét, a verseny végéig megtartotta azt. Prost nem túl jó rajtja után Nannini és Berger megelőzésével visszatért a második helyre, míg Berger harmadik lett.

A magyar nagydíjon ismét Senna indult az első helyről, Mansell előtt, míg Prost csak a 7. helyet szerezte meg. A rajtot Mansell jobban kapta el, de Senna erősebb motorjának köszönhetően előbb tudott befordulni az első kanyarba. Bár a bárányhimlőben szenvedő brit egy ideig üldözte a brazil megcsúszása után visszaesett mezőnyben, majd kimerültség miatt kiállt a versenyből. Prost egyre előrébb került, a 32. körben már a harmadik volt, majd a 47. körben Boutsen megelőzésével már Senna mögött autózott. Yannick Dalmas és Gabriele Tarquini lekörözésénél megelőzte Sennát is, de kissé kicsúszott az első kanyarban, így Senna visszaelőzte. Prost ezután vibrációval küzdött, ezért csak csapattársa mögött ér célba, Boutsen, Berger, Gugelmin és Patrese előtt.

A belga nagydíj előtt 90 éves korában elhunyt Enzo Ferrari, a Scuderia Ferrari alapítója. Mansell bárányhimlője miatt két versenyt is kihagyott. Az első helyről Senna, a másodikról Prost indult. A francia az első kanyarban csapattársa előtt fordult be, de Senna a Eau Rouge utáni egyenesben visszaelőzte, és a verseny végéig az élen maradt. A versenyen mindkét Ferrari kiesett, így a Benettonon értek célba a harmadik, negyedik helyen, de a futam után diszkvalifikálták őket szabálytalan üzemanyag használata miatt. Így Senna és Prost után Capellit, Piquet-t, és a két Arrowst: Derek Warwickot and Eddie Cheevert klasszifikálták.

A McLaren-Honda a futam után bebiztosította a konstruktőri címet.

Az olasz nagydíjon az első sort Senna-Prost sorrendben a McLaren szerezte meg, míg a másodikat a hazai közönségük előtt versenyző Ferrarik. A futam szokásosan kezdődött, Senna megtartotta a vezetést, akit Prost követett, azonban a francia Honda turbómotorja a 35. körben elfüstölt. Senna így nagyon közel került a világbajnoki címhez, de a Mansellt helyettesítő Jean-Louis Schlesser lekörözése közben nekiütközött, így kiesett. Ezután a két Ferrari: Berger és Alboreto került az élre, a sorrend a leintésig nem is változott. Így az egyetlen olyan futamon, amelyet nem a McLaren nyert meg, a Ferrari kettős győzelmet szerzett, amit a nemrég elhunyt Enzo Ferrarinak ajánlott. Eddie Cheevert intették le a harmadik helyen.

Portugáliában Prosté lett az első hely Senna előtt, de a brazil a rajt után az élre állt. Amikor az első kör végén befordultak a célegyenesbe, Senna balra húzódott, Prost pedig meglátta a kínálkozó rést a jobb oldalon és bement Senna mellé, aki viszont ezt meglátva elkezdte jobbra húzni az autóját, és 250 km/h sebességnél majdnem a bokszutca falához szorította Prostot. Aztán az első kanyarban a belső íven lévő Prost megelőzte a kívülről bekanyarodni készülő Sennát, így a francia fordult elsőként és hamar előnyre tett szert. Sennát a 21. körben megelőzte Capelli, így a harmadik helyre esett vissza. Később Berger is megelőzte, de az osztrák véletlenül rossz gombot, a tűzoltóberendezését nyomta meg a pilótafülkében, majd kicsúszott a kavicságyba. Senna üzemanyagproblémával küszködött és a boxba is ki kellett állnia új gumikért, ezért csak a hatodik lett. A versenyt Prost nyerte Capelli és Boutsen előtt.

Jerezben Senna az indult az élről, de a második helyről induló Prost és Mansell is megelőzte. Senna nem tudta Mansell megelőzni, a 39. körben Capelli is megelőzte, a March motorja néhány kör múlva elfüstölve tönkrement. Nannini kerékcseréje után Patresét és Sennát, amivel a harmadik helyre jött fel. Az 51. körben Senna is kiállt új gumikért, nem pontszerző helyre visszaérve. Gugelmin és Berger megelőzése után végül Patresét is maga mögé utasította a 65. körben. Prost nagy előnnyel nyerte meg a versenyt Mansell, Nannini és Senna előtt. Senna autójában az üzemanyagszintet rosszul mérő számítógép lassításra intette a brazilt.

Az utolsó előtti japán nagydíjon Senna bebiztosíthatta világbajnoki címét, ha megnyeri a versenyt. A rajtnál a brazil autója szinte állva maradt, míg Prost átvette a vezetést. Senna szerencséjére a célvonal után a pálya lejtett, így az elindult autóban a brazil beindíthatta a motort, a rajt után a 14. helyre esett vissza. Az élen Prost mögött szorosan autózott Capelli, aki 16. körben rövid időre átvette a vezetést. Prost hamar visszaelőzte, majd az olasz 3 kör múlva elektronikai hiba miatt kiesett. Ekkor Senna már a 2. helyen haladt. Prostnak kisebb váltóproblémája volt, majd amikor lekörözéshez ért, Senna a 28. körben átvette tőle a vezetést. A brazil ezután a futamgyőzelemmel együtt megszerezte az egyéni címet is. Prost második lett Boutsen, Berger, Nannini és Patrese előtt.

Az évad, egyben a turbókorszak utolsó futamán, ausztrál nagydíjon a McLaren a 12. első rajtsorát szerezte meg az évben. Prost jobb rajtjának köszönhetően Senna elé került. Berger a 3. körben megelőzte Sennát, majd Prost után eredt. A 14. körben a franciát is megelőzte, így az élre állt. Ekkor úgy tűnt, az osztrák nyeri a versenyt, de René Arnoux lekörözésénél nekiütközött, így kiesett. Prost ezáltal visszakerült az élre, és győzött Senna, Piquet, Patrese, Boutsen és Capelli előtt.

Senna 90 ponttal végzett az egyéni világbajnokság élén, Prost 87, Berger 41 egységet szerzett. A 15 futamot megnyerő McLaren-Honda 199 ponttal győzött a Ferrari, a Benetton-Ford és Lotus-Honda előtt.

Csapatok és versenyzők

Csapat	Konstrutőr	Modell	Motor	Gumi	#	Pilóta
Camel Team Lotus Honda	Lotus	100T	Honda	G	1	Nelson Piquet
					2	Nakadzsima Szatoru
Tyrrell Racing Organisation	Tyrrell	017	Ford Cosworth	G	3	Jonathan Palmer
					4	Julian Bailey
Williams Grand Prix Engineering	Williams	FW12	Judd	G	5	Nigel Mansell
						Martin Brundle
						Jean-Louis Schlesser
					6	Riccardo Patrese
Zakspeed Racing	Zakspeed	881	Zakspeed	G	9	Piercarlo Ghinzani
					10	Bernd Schneider
Marlboro McLaren International Honda	McLaren	MP4/4	Honda	G	11	Alain Prost
					12	Ayrton Senna
Team AGS	AGS	JH22 JH23	Ford Cosworth	G	14	Philippe Streiff
Leyton House March Racing Team	March	881	Judd	G	15	Maurício Gugelmin
					16	Ivan Capelli
Arrows Racing Team	Arrows	A10B	Megatron	G	17	Derek Warwick
					18	Eddie Cheever
Benetton Formula	Benetton	B188	Ford Cosworth	G	19	Alessandro Nannini
					20	Thierry Boutsen
Osella Squadra Corse	Osella	FA1I FA1L	Osella	G	21	Nicola Larini
Rial Racing	Rial	ARC1	Ford Cosworth	G	22	Andrea de Cesaris
Minardi Team	Minardi	M188	Ford Cosworth	G	23	Adrián Campos
						Pierluigi Martini
					24	Luis Pérez-Sala
Equipe Ligier	Ligier	JS31	Judd	G	25	René Arnoux
					26	Stefan Johansson
Scuderia Ferrari	Ferrari	F187/88C	Ferrari	G	27	Michele Alboreto
					28	Gerhard Berger
Larrousse & Calmels F1	Lola	LC88	Ford Cosworth	G	29	Yannick Dalmas
						Pierre-Henri Raphanel
						Szuzuki Aguri
					30	Philippe Alliot
Coloni Racing	Coloni	FC188 FC188B	Ford Cosworth	G	31	Gabriele Tarquini
Eurobrun Racing	Euro Brun	ER188	Ford Cosworth	G	32	Oscar Larrauri
					33	Stefano Modena
Scuderia Italia	Dallara	Dallara 188	Ford Cosworth	G	36	Alex Caffi

Futamok

#	Futam	Időpont	Helyszín	Győztes versenyző	Konstruktőr	Riport
453	brazil nagydíj	Április 3.	Jacarepaguá	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
454	San Marinó-i nagydíj	Május 1.	Imola	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
455	monacói nagydíj	Május 15.	Monaco	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
456	mexikói nagydíj	Május 29.	Hermanos Rodriguez	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
457	kanadai nagydíj	Június 12.	Circuit Gilles Villeneuve	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
458	amerikai nagydíj	Június 19.	Detroit	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
459	francia nagydíj	Július 3.	Paul Ricard	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
460	brit nagydíj	Július 10.	Silverstone	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
461	német nagydíj	Július 24.	Hockenheimring	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
462	magyar nagydíj	Augusztus 7.	Hungaroring	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
463	belga nagydíj	Augusztus 28.	Spa-Francorchamps	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
464	olasz nagydíj	Szeptember 11.	Monza	Gerhard Berger	Ferrari	Riport
465	portugál nagydíj	Szeptember 25.	Estoril	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
466	spanyol nagydíj	Október 2.	Jerez	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport
467	japán nagydíj	Október 30.	Suzuka	Ayrton Senna	McLaren-Honda	Riport
468	ausztrál nagydíj	November 13.	Adelaide	Alain Prost	McLaren-Honda	Riport

Bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	Versenyző	BRA	SMR	MON	MEX	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	Pont
1	Ayrton Senna	Kiz	1	Ki	2	1	1	2	1	1	1	1	10	6	4	1	2	90 (94)*
2	Alain Prost	1	2	1	1	2	2	1	Ki	2	2	2	Ki	1	1	2	1	87 (105)*
3	Gerhard Berger	2	5	2	3	Ki	Ki	4	9	3	4	Ki	1	Ki	6	4	Ki	41
4	Thierry Boutsen	7	4	8	8	3	3	Ki	Ki	6	3	Kiz	6	3	9	3	5	27
5	Michele Alboreto	5	18	3	4	Ki	Ki	3	17	4	Ki	Ki	2	5	Ki	11	Ki	24
6	Nelson Piquet	3	3	Ki	Ki	4	Ki	5	5	Ki	8	4	Ki	Ki	8	Ki	3	22
7	Ivan Capelli	Ki	Ki	10	16	5	NI	9	Ki	5	Ki	3	5	2	Ki	Ki	6	17
8	Derek Warwick	4	9	4	5	7	Ki	Ki	6	7	Ki	5	4	4	Ki	Ki	Ki	17
9	Nigel Mansell	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	2	Ki	Ki			Ki	2	Ki	Ki	12
10	Alessandro Nannini	Ki	6	Ki	7	Ki	Ki	6	3	18	Ki	Kiz	9	Ki	3	5	Ki	12
11	Riccardo Patrese	Ki	13	6	Ki	Ki	Ki	Ki	8	Ki	6	Ki	7	Ki	5	6	4	8
12	Eddie Cheever	8	7	Ki	6	Ki	Ki	11	7	10	Ki	6	3	Ki	Ki	Ki	Ki	6
13	Maurício Gugelmin	Ki	15	Ki	Ki	Ki	Ki	8	4	8	5	Ki	8	Ki	7	10	Ret	5
14	Jonathan Palmer	Ki	14	5	NK	6	5	Ki	Ki	11	Ki	12	NK	Ki	Ki	12	Ki	5
15	Andrea de Cesaris	Ki	Ki	Ki	Ki	9	4	10	Ki	13	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	3
16	Nakadzsima Szatoru	6	8	NK	Ki	11	NK	7	10	9	7	Ki	Ki	Ki	Ki	7	Ki	1
17	Pierluigi Martini						6	15	15	NK	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	13	7	1
18	Yannick Dalmas	Ki	12	7	9	NK	7	13	13	19	9	Ki	Ki	Ki	11			0
19	Alex Caffi	NeK	Ki	Ki	Ki	NeK	8	12	11	15	Ki	8	Ki	7	10	Ki	Ki	0
20	Martin Brundle											7						0
21	Philippe Streiff	Ki	10	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	10	Ki	9	Ki	8	11	0
22	Luis Pérez-Sala	Ki	11	Ki	11	13	Ki	HN	Ki	NK	10	NK	Ki	8	12	15	Ki	0
23	Gabriele Tarquini	Ki	Ki	Ki	14	8	NK				13	Ki	NK	11			NK	0
24	Philippe Alliot	Ki	17	Ki	Ki	10	Ki	Ki	14	Ki	12	9	Ki	Ki	14	9	10	0
25	Stefan Johansson	9	NK	Ki	10	Ki	Ki	NK	NK	NK	Ki	11	NK	Ki	Ki	NK	9	0
26	Julian Bailey	NK	Ki	NK	NK	Ki	9	NK	16	NK	NK	NK	12	NK	NK	14	NK	0
27	Nicola Larini	NK	Kiz	9	NK	NK	Ki	Ki	19	Ki		Ki	Ki	12	Ki	Ki	NeK	0
28	René Arnoux	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	NK	18	17	Ki	Ki	13	10	Ki	17	Ki	0
29	Stefano Modena	Ki	HN	Kiz	Kiz	12	Ki	14	12	Ki	11	NK	NK	NK	13	NK	Ki	0
30	Jean-Louis Schlesser												11					0
31	Bernd Schneider	NK		NK	Ki	NK	NK	Ki	NK	12	NK	13	Ki	NK	NK	Ki	NK	0
32	Oscar Larrauri	Ki	NK	Ki	13	Ki	Ki	Ki	NK	16	NK				NK	NK	Ki	0
33	Piercarlo Ghinzani	NK	Ki	Ki	15	14	NK	Kiz	NK	14	NK	Ki	Ki	NK	NK	NK	Ki	0
34	Adrián Campos	Ki	16	NK	NK	NK												0
35	Szuzuki Aguri															16		0
—	Pierre-Henri Raphanel																NK	0
Helyezés	Versenyző	BRA	SMR	MON	MEX	CAN	USE	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	ESP	JPN	AUS	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Konstruktőr	Modell	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogós hely	Pole	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-Honda	MP4/4	Honda RA168E	G	15	25	15	10	199
2	Ferrari	F1-87/88C	Ferrari 033E	G	1	8	1	4	65
3	Benetton-Ford	B188	Ford DFR	G		7		1	39
4	Lotus-Honda	100T	Honda RA168E	G		3			23
5	Arrows-Megatron	A10B	(BMW) Megatron M12/13	G		1			23
6	March-Judd	881	Judd CV	G		2			22
7	Williams-Judd	FW12	Judd CV	G		2		1	20
8	Tyrrell-Ford	017	Ford DFZ	G					5
9	Rial-Ford	ARC1	Ford DFZ	G					3
10	Minardi-Ford	M188	Ford DFZ	G					1
11	Zakspeed	881 881B	Zakspeed 1500/4	G
12	Coloni-Ford	FC188 FC188B	Ford DFZ	G
13	Ligier-Judd	JS31	Judd CV	G
14	Osella-Alfa Romeo	FA1I FA1L	Osella	G
15	Lola-Ford	LC88	Ford DFZ	G
16	Dallara-Ford	3087 F188	Ford DFV Ford DFZ	G
17	AGS-Ford	JH23	Ford DFZ	G
18	Euro Brun-Ford	ER188	Ford DFZ	G

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1988-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1988-as szezonról a formula1.com honlapon