Alsóverba

Alsóverba (Donja Vrba)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségFelsőverba
Jogállásfalu
Irányítószám35208
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség514 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 09′ 50″, k. h. 18° 06′ 29″45.164000°N 18.108000°EKoordináták: é. sz. 45° 09′ 50″, k. h. 18° 06′ 29″45.164000°N 18.108000°E

Alsóverba (horvátul: Donja Vrba) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Felsőverbához tartozik.

Fekvése

Bród központjától 7 km-re, községközpontjától 3 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon, a Zágráb-Vinkovci (-Belgrád) vasútvonal és a Száva között fekszik. Határában, a falutól északra halad át az A3-as autópálya.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta folyamatosan lakott volt. Területén számos lelőhely található az újkőkorszaktól fogva egészen a középkorig. Az első települések az újkőkorszak végén, a kőrézkorban alakultak itt ki. Ilyen település maradványa található Alsóverbától északnyugatra a Zágráb-Lipovac autópálya északi és déli oldalán a „Bukovi” nevű lelőhelyen, ahol a terep teraszosan lejt északról déli irányban. Az itt talált cseréptöredékek alapján ez a település a rézkortól a bronzkorig volt lakott. Felette egy kis középkori falu leleteit is megtalálták. Ugyancsak ebben az időszakban volt lakott a „Vrbsko polje” lelőhely, mely Alsóverbától nyugatra és Felsőverbától északra feküdt az autópálya közelében egy észak-déli irányú, hosszan elnyúló dombháton. Itt a cseréptöredékek mellett kisebb kőszerszámok (mikrolitok) is előkerültek. Ennek helyére is települt később egy kisebb középkori falu. Történelem előtti és középkori lelőhely található Alsóverbától északra az autópálya mellett. Ez a két, nagyméretű erődített településből álló lelőhelykomplexum az újkőkortól a középkorig lakott volt. Legrégibb leletei a Sopot-Bicske kultúra idejéig nyúlnak vissza és a késő vaskorig volt jelentős település. A középkori leletek már egy kisebb településhez tartoznak.

A középkorban ez a terület a tomicai uradalomhoz és vele együtt Névna várához tartozott. A település 1422-ben „Barbasfalua, Verbafalwa, Werbafalwa” formában tűnik fel. 1446-ban „Werba”, 1467-ban „Warba” alakban említik. [2] Nevét a fűzfa szláv nevéből (vrb) kapta, mely a község címerében is látható. Az uradalom névnai Treutel család után 1422-ben a lévai Cseh család birtoka lett. 1450-ben és 1453-ban Kórógyi János macsói bán zálogbirtoka lett, aki 1454-ben megvásárolta. Kórógyi János fia Gáspár a grabarjai Beriszló családnak adta zálogba. A Kórógyi család kihaltával Mátyás király Névna várával együtt 1472-ben monoszlói Csupor Miklósnak, majd az ő halálával 1474-ben Gábor kalocsai érseknek és testvérének Matucsinai Zsigmondnak adományozta. A török 1536-ban szállta meg. Lakossága jobbágyként átvészelte a török uralmat, majd a felszabadítás után határőr szolgálatot vállalt, mellette pedig mezőgazdasággal, erdőgazdálkodással foglalkozott. [3]

1698-ban „Verbova” néven, hajdútelepülésként 11 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések kamarai összeírásában. [4] Az egyházi vizitáció iratai 1730-ban Felsőverbát még nem említik. Verbának, a mai Alsóverbának ekkor 15 háza és egy fakápolnája volt, mely a bródi plébániához tartozott. Az 1746-os vizitációban 15 házzal és 92 lakossal említik. Lakói a Bródhoz tartozó brekinjai Szent Lőrinc kápolna mellé temetkeztek. 1760-ban 18 katolikus házában, 20 családban, 124 lakosa volt. Az 1780-as katonai leírás szerint Alsóverba ekkor már Felsőverba része volt.[3]

Az első katonai felmérés térképén „Dolnia Verba” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Verba (Donja)” néven szerepel. [5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Verba (Dolna)” néven 62 házzal, 326 katolikus vallású lakossal találjuk. [6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A település fejlődésére serkentőleg hatott a közeli Bród fejlődése és a Zágráb-Vinkovci vasútvonal megépülése.

A településnek 1857-ben 369, 1910-ben 494 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 94%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 599 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
369 714 667 439 451 494 462 523 585 640 678 744 784 727 745 599

(1869-ben és 1880-ban Felsőverba lakosságát is ide számították.)

Gazdaság

A településen túlnyomórészt családi gazdaságok találhatók, a lakosság többsége azonban a közeli Bród városában dolgozik.

Nevezetességei

  • Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1910-ben épült. A trnjani Szent Márk plébánia filiája.
  • A falutól északnyugatra, a Zágráb – Lipovac autópálya északi és déli oldalán található, az északról délre teraszosan lejtő szárazföldön található a „Bukovi” régészeti lelőhely. Az itt talált, a kőrézkortól a bronzkor végéig terjedő időszakból származó kerámiatöredékek több korszakban lakott őskori települést jeleznek, amely felett a középkorban egy kisebb jelentőségű település épült.[9]
  • A falutól északra, a Zágráb – Lipovac autópálya mentén található „Saloš, Pašnik, Berca” őskori és középkori lelőhely. A régészeti komplexum két nagy erődből és egy síkvidéki részből áll, ahol a Bródi-hegység szélső teraszain a neolitikum legrégebbi települése alakult ki. Az erődök a régészeti komplexum középső és keleti részén helyezkednek el, és uralják a környező terepet. A felszíni cseréptöredékek, a mikrolitok és az állati csontok különböző kultúrákhoz tartoznak az újkőkortól (sopoti kultúra) a kora vaskorig. A középkori fazekasság termékeinek töredékeit is megtalálták, így nagy valószínűséggel itt kisebb települések voltak a középkor folyamán.[10]

Oktatás

A helyi iskola az „Ivan Goran Kovačić” elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája.

Sport

Az NK Zvonimir labdarúgóklubot NK „VSK” néven 1959-ben alapították. A községek közötti bajnokságban játszott, 1991-ben azonban a háború miatt szüneteltetni kellett tevékenységét, mivel a csapat több tagja is a fegyveres testületekben szolgált. A háborúban elesett a csapat egykori kapitánya Zvonimir Žuljević, akinek tiszteletére a háború után a klub a „Zvonimir” nevet vette fel. A klub a megyei 1. ligában szerepel. A klub menedzsmentje, a játékosok és a szurkolók a községi önkormányzat segítségével, önkéntes munkájuk és lemondásaik révén gyönyörű játszóteret, helyiségeket és egyéb létesítményeket építettek a Šimo Odobašić Sportközpontban, amelyet a klub és a település egy régi rajongójáról és támogatójáról neveztek el.

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894.
  3. ↑ a b Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
  4. ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 110. oldal.
  5. ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum....730. o.
  6. ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 146. o.
  7. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  8. ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
  9. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1706.
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4909.

Források

További információk