Lovčić

Lovčić
A Szent Márton kápolna.
A Szent Márton kápolna.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségSztupnok
Jogállásfalu
Irányítószám35253
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség31 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 12′ 11″, k. h. 17° 48′ 00″45.203000°N 17.800000°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 11″, k. h. 17° 48′ 00″45.203000°N 17.800000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovčić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lovčić falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Sztupnokhoz tartozik.

Fekvése

Bródtól légvonalban 17, közúton 24 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 17, közúton 25 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lejtőin fekszik.

Története

Ősi település, mely már a középkorban is létezett. Középkori neve nem ismert, ezért írásos dokumentum ebből az időből nincs róla, de létezésének kétségtelen bizonyítékai kútásás és pinceásás közben talált középkori leletei és a román stílusú Szent Márton kápolna. A környék településeivel együtt 1536-ban szállta meg a török. Török kori népességéről tanúskodik a korabeli leletek mellett a falu feletti „Tursko groblje” nevű magaslat. 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1734-ben az egyházi vizitáció a kápolnát rossz állapotúnak mondja, melynek nincs oltára és falai, valamint teteje javításra szorul. A 18. század közepén az Újgradiska-Bród főút megépülte után lakosságának nagy része az út mellé települt. Az 1780-as katonai leírás az erdőkkel körülvett települést Bučjéhez tartozónak mondja.[2] A 18. század végén a megmaradt lakosság nagy részét egy pestisjárvány kipusztította. A halottakat a temetőbe tömegsírba temették. A temetőnek ezt a részét mai is Kugin grobnak hívják.

Az első katonai felmérés térképén „Lovchichi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lovszka” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Lovcsich vel. Lovszka” néven 44 házzal, 229 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 260, 1910-ben 342 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 63 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
260 257 270 316 312 342 307 332 318 320 310 241 180 118 126 63

Gazdaság

A lakosság hagyományosan földműveléssel, állattartással, kertészettel és főként szőlőtermesztéssel foglalkozik.

Nevezetességei

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája[7] 1167-ben épült, 1756-ban megújították. Az épület egyhajós félköríves szentéllyel, körülötte temető található. A régészeti feltárás és az építészeti stílus elemzése alapján a 13. század első felében épült egy régebbi, román stílusú templom alapfalaira. Belülről koragótikus falfestmények borították. A 18. századi barokk átépítés során a román építészeti elemek a nyugati falon, a kapuzaton és a szentélyen maradtak fenn. A kápolnában 1995 nyarán a falakon öt glagolita feliratot találtak. Régészeti feltárása 1998 és 2001 között történt Josip Lozuknak a bródi városi múzeum régészének vezetésével.

Oktatás

A település első iskoláját 1830 körül alapították.

Jegyzetek

Források

Irodalom

További információk