Vásárhely

Ez a szócikk Vásárhely szlovákiai községről szól. Hasonló címmel lásd még: Vásárhely (egyértelműsítő lap).
Vásárhely (Trhovište)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásNagymihályi
Rang község
Első írásos említés 1220
Polgármester Róbert Koba
Irányítószám 072 04
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Népesség
Teljes népesség2090 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség150 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság132 m
Terület12,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 41′ 58″, k. h. 21° 48′ 19″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 58″, k. h. 21° 48′ 19″
Vásárhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhely témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vásárhely (szlovákul: Trhovište) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában.

Fekvése

Nagymihálytól 10 km-re délnyugatra, az Ondava bal oldalán fekszik.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek, ezt bizonyítják az 1953-ban itt talált rézből készített eszközök, valamint a falutól északkeletre talált kőkorszaki sírok is. A Nagymihály felé vezető út közelében egykori földvárat feltételeznek.

A települést 1220-ban „Vasarhel” néven említik először. Neve alapján már ekkor vásáros hely lehetett. Temploma valószínűleg már a 13. században, vagy legkésőbb a 14. század elején állt. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi Tibo nevű papját is. A templomot Szent Nikodémus tiszteletére szentelték fel és a katolikusok a 16. század közepéig használhatták. 1563-ban már az evangélikus egyház kezén volt. A 14. és 17. század között a falu birtokosa a Drugeth család volt, akik az uradalmat Barkó várából irányították. A faluban a 16.–17. században vámot is szedtek. Kastélyában a 16. században több megyegyűlést tartottak. 1600-ban 34 háztartás adózott a településen. Az összeírás szerint ekkor templom, plébánia, iskola, vendéglő és kastély állt Vásárhelyen, ezzel a környék legjelentősebb településének számított. 1623-ban az összeírás szerint a bíróéval együtt 43 ház állt itt. A 18. század elejének háborús eseményei és a járványok következtében a lakosság száma jelentősen csökkent. 1715-ben 18, 1720-ban 17 háztartása adózott. 1759 és 1761 között a falu a régi helyén új templomot épített, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel. 1781-ben a türelmi rendelet alapján a temető területén az evangélikusok építhették fel templomukat.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VÁSÁRHELY. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, ó hitüek, és reformátusok, fekszik Bánótzhoz 1/4 órányira; dombos, és többnyire térséges, veres agyagot, egy részében kavitsos a’ földgye, 3 nyomásbéli, leginkább búzát, gabonát, zabot, középszerűen árpát, és tengerit terem; erdeje van, szőleje nints, malma, vámja, halászó vize van, rétekkel is bővelkedik, piatza Nagy-Mihályon, és Gálszécsen 1 órányira.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Vásárhely, tót-orosz falu, Zemplén vgyében, N.-Mihályhoz nyugotra 1 1/2 mfdnyire a kassai postautban: 223 romai, 155 g. kath., 8 evang., 326 ref., 29 zsidó lak. Romai és g. kath. és ref. anyatemplom, 715 hold termékeny szántóföld. Malom az Ondava vizén. F. u. gróf Csáky László örökösei. Ut. post. Vecse.”[3]

1880-ban nagy tűzvész pusztított a faluban, melyben annak egész középső része leégett.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Vásárhely, tót kisközség, 230 házzal és 1209, nagyobb részben ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Bánócz. Egyike a vármegye legősibb községeinek, mely már 1219-ben vásáros helyként szerepel. A XV. század közepén a Drugethek voltak az urai. 1550-ben Orlay Magdolnát és Mekcsy, másként Mecskey Lászlót iktatják némely részeibe. 1584-ben Báthory Klára és Drugeth István, 1590-ben Banchy János is birtokosaiként említtetnek. Az 1598-iki összeírás a Homonnai Drugetheken kívül még Kátai Mihályt is birtokosának tudja. 1604-ben itt vármegyegyűlést tartottak. 1626-ban Drugeth János és Pázmány Péter a birtokosai, kik a maguk részét Nyáry Istvánnak és nejének zálogosítják el. Később a Csákyak lettek földesurai. Most gróf Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. 1663-ban a pestis ezt a községet sem kerülte el, 1880-ban pedig nagyobb része leégett. A községben három templom van, melyek közül a római katholikus 1759-ben, a görök katholikus 1800-ban és a református 1896-ban épült. A Nagymihály felé vezető úton, a Dolni Bolkovo nevű dűlőn hajdan állítólag földvár állott. A községtől délnyugatra feküdt egykor Kupony község, mely a XIV. században Kupon és Kopon alakban van említve. Ide tartoznak Kanó- és Ujház-tanyák.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott.

Vásárhely 1924-ben kapcsolódott be a buszközlekedésbe a Kassa-Nagymihály vonalon. 1925-ben megalakult a tűzoltóegylet. A második világháború során 1944. november 9. és 15. között a harcok miatt lakosságát evakuálták.

Népessége

1910-ben 1200-an, többségében szlovák anyanyelvűek lakták, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 1703 lakosából 1659 szlovák volt.

2011-ben 1882 lakosából 1653 szlovák volt.

Nevezetességei

  • Görögkatolikus templomát 1818-ban készítették.
  • Keresztelő Szent János tiszteletére épített, római katolikus temploma 1759-ben épült késő barokk stílusban. A 19. század elején megújították, 1885-ben új tornyot építettek hozzá.
  • A római katolikus plébánia a 18. és 19. század fordulóján létesült.
  • Református temploma 1781-ben, mai formájában 1896-ban épült.

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.